Warning: session_start(): Cannot start session when headers already sent in /home/stixoi/public_html/core.php on line 23
stixoi.info: La salvación del alma
 
Σύνδεση

Εγγραφή

Πλαίσιο χρήσης
129934 Τραγούδια, 269264 Ποιήματα, 28913 Μεταφράσεις, 26571 Αφιερώσεις
 

La salvación del alma - 2352 Αναγνώσεις         
    

Στίχοι: Λίνα Νικολακοπούλου
Μουσική: Σταμάτης Κραουνάκης
Πρώτη εκτέλεση: Άλκηστις Πρωτοψάλτη

Άλλες ερμηνείες:
Παιδική Χορωδία Δημήτρη Τυπάλδου

Της εξοχής τα πρωινά
θα τα βρούμε ξανά
αγκαλιά στο κρεβάτι
και δεν πειράζει που τόσο νωρίς
θα κοιτάμε χωρίς
να γυρεύουμε κάτι.

Της σιγουριάς τα υλικά
είναι λόγια γλυκά
σε κασέτες γραμμένα
γι’ αυτά που ήρθανε τόσο αργά
μα τα πήρε η καρδιά
με τα χέρια ανοιγμένα.

Η Σωτηρία της ψυχής
είναι πολύ μεγάλο πράγμα
σαν ταξιδάκι αναψυχής
μ’ ένα κρυμμένο τραύμα.

Μια παραλία ερημική
και ν’ απλώναμε εκεί
της ζωής μας το βήμα
και δεν πειράζει που τόσα φιλιά
πριν να γίνουν παλιά
θα τα πάρει το κύμα.

Κι εκεί στην άκρη της γραμμής
θα χαρίζουμε εμείς
τα παλιά μας κομμάτια
σ’ αυτά που ήτανε τόσο μικρά
μα που ρίχναν σκια
για να μοιάζουν παλάτια.


Letras de Canciones: Lina Nikolakopoulou
Música: Stamatis Kraounakis
Primera representaci: Alkistis Protopsalti

Otras presentaciones:
Paidiki Horodia Dimitri Typaldou

Las mañanas del campo
las volveremos a encontrar (las encontraremos de nuevo)
abrazados en la cama,
y no importa que (desde) tan temprano
estaremos mirarando sin
estemos buscando algo (alguna cosa).

Los materiales (componentes) de la seguranza
son palabras dulces
en casetes (cintas) grabadas,
para (por) lo que vino (llegó) tan tarde (atrasado)
pero lo tomó (llevó) el corazon
con las manos abiertas (extendidas).

La salvación del alma (ánimo)
es cosa muy grande (importante),
como viajito de placer
con un trauma oculto.

(En) Una playa desierta (aislada)
y (ojala) que acostáramos (dejáramos) alla
el paso de nuestra vida,
y (ya) no importa (no pasa nada) que tantos besos
antes de convertirse en viejos
se los tomará ( llevará) la ola.

Y allá, al borde de la línea
estaremos regalando
nuestros viejos pedasos,
a lo que era tan pequeño
pero (mas que) arrojaba (tiraba) sombra
para que se asemeje (parezca) a palacios.

   Iraklitos © 29-07-2014 @ 12:48

Πρέπει να συνδεθείς για να μπορείς να καταχωρίσεις σχόλιο