Te vagy az én tévedésem
Αμέτρητα τα πέλαγα που έχω ταξιδέψει βουνά ήταν τα κύματα και κόντρα ο καιρός μα στη δική σου θάλασσα ποιος άνθρωπος ν’αντέξει σε μια στιγμή πώς έγινε ο έρωτας αυτός Είσαι το λάθος μου που τόσο έχω αγαπήσει ωκεανός εσύ βυθός που μ’έχει φυλακίσει και μια καρδιά πεθαίνει μόνη της τα βράδια ωκεανός εσύ και οι αγάπες μου ναυάγια Αμέτρητα τα πέλαγα που έχω ταξιδέψει κι ο έρωτας αρχάγγελος στεριά προσωρινή περίμενα το βλέμμα σου εδώ να επιστρέψει στο τέλος το κατάλαβα δεν ήσουνα εκεί Είσαι το λάθος μου που τόσο έχω αγαπήσει ωκεανός εσύ βυθός που μ’έχει φυλακίσει και μια καρδιά πεθαίνει μόνη της τα βράδια ωκεανός εσύ και οι αγάπες μου ναυάγια		Mérhetetlen már az út, hisz beutaztam annyi tengert... Hegyekké nőttek a hullámok, s a rossz idő folyton visszafelé kerget Ám a Te óceánodnak mely halandó is állhatna ellent? Egy perc se telt! Akkor e szerelem, hogyan történhetett? Te vagy az én nagy tévedésem, kit annyira megszerettem Mérhetetlen óceán, és mélység, minek foglyává lettem És éjszakánként, egy magányos szív haldokol Mérhetetlen óceán vagy, s a szerelmeim: hajóroncsok Mérhetetlen már az út, hisz beutaztam annyi tengert... s arkangyal a szerelem, talpalatnyi szárazföld; amely ideiglenes. Vártam ám, hátha majd visszatér ide a tekinteted De végül ráébredtem; nem voltál ott, nem is jártál erre. Te vagy az én nagy tévedésem, kit annyira megszerettem Mérhetetlen óceán, és mélység, minek foglyává lettem És éjszakánként, egy magányos szív haldokol Mérhetetlen óceán vagy, s a szerelmeim: hajóroncsok
Sztratosz, Efstratiádis Stratos © 14.05.2008

Εκτύπωση από: http://www.stixoi.info