 |
Στίχοι: Μανώλης Φάμελλος
Μουσική: Μανώλης Φάμελλος
Πρώτη εκτέλεση: Γιάννης Κότσιρας
Έχω το σεντόνι σου, το σεντόνι σου
Το `χω να με σκεπάζει
Κι είναι η νύχτα θάλασσα, η νύχτα θάλασσα
Που στα βαθιά με φωνάζει
Μέρες ξημέρωσαν, τα δύσκολα πέρασαν
Μα ο νους μου πίσω γυρνάει
Φταίει το σεντόνι σου, το σεντόνι σου
Που το άρωμά σου κρατάει
Δε μετανιώνω, δε σου θυμώνω
Μα αναρωτιέμαι που να `σαι
Μακριά μου τι φοράς
Όταν κοιμάσαι
Γύρω μου πράγματα, σκισμένα γράμματα
Σκόρπια από δω και από κει
Γίνονται θαύματα
Μα στ’ άψυχα πράγματα
Τι μπορεί να σωθεί
Θα το παλέψω, θα ξαναπιστέψω
Μα λόγο πια δεν κρατώ
Φταίει αυτό το όχι σου
Γι’ αυτό το όχι σου
Όλα τ’ αρνιέμαι εγώ
Δε μετανιώνω, δε σου θυμώνω
Μα αναρωτιέμαι που να `σαι
Μακριά μου τι φοράς
Όταν κοιμάσαι
Έχω το σεντόνι σου, το σεντόνι σου
Σύννεφο που με τυλίγει
Παίζω το τραγούδι σου, το τραγούδι σου
Μα ο ουρανός δεν ανοίγει
Δε μετανιώνω, δε σου θυμώνω
Μα αναρωτιέμαι που να `σαι
Μακριά μου τι φοράς
Όταν κοιμάσαι
Δε μετανιώνω
Μα όταν κρυώνω, αναρωτιέμαι που να `σαι
Μακριά μου τι φοράς
Όταν κοιμάσαι
|  |
Dalszöveg: Manolis Famellos
Zene: Manolis Famellos
Első előadás: Yiannis Kotsiras
Megvan nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Nálam van, s azzal takaródzom
És az Éj, tengerré válik, az éjjel egy óceán,
Aki értem kiált, s a mélyébe csalogat!
Napok teltek-múltak, s a nehezén túl vagyok,
de az emlékeim vissza-visszatérnek...
Az ágyhuzatod a bűnös, az ágyneműd a vétkes!
Amely az illatodat őrzi!
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád,
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél?
S távol tőlem, mit hordasz,
amikor aludni térsz?
Köröttem tárgyak hevernek, eltépett levelek
Szana-szét szórva, mindenütt...
Történtek már csodák,
ám a lelketlen tárgyakat
Vajon, mi tudná megmenteni?
Megbírkózom vele, s újra hinni fogok!
De ígéreteimet nem tartom meg többé!
Mert nemet mondtál, s ez az oka,
s ezzel a Nemmel
Mindent megtagadok én is!
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád,
Csak (egyszerűen) kereslek, kutatom, hová tüntél?
Mi van rajtad, tőlem távol,
miközben alszol?
Megvan, nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Felhő, mely körbeburkol
Játszom a dalodat, folyton a dalod játszom,
De az ég, meg nem nyílik (nem törik-szakad szét!)
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád,
Csak (egyszerűen) kereslek, kérdem, hová tüntél?
Távol tőlem, vajon mit hordasz,
amikor aludni térsz?
Nem bánok semmit, ám mikor fázom,
kérdem, merre lehetsz?
Mi lehet rajtad, tőlem messze-távol,
miközben mélyen alszol?
| |
