A kicsi dobos
Μου `παν έλα να πάμε να δεις
Χριστός γεννήθηκε στην άκρη της γης,
κι εγώ γυρεύω απόψε στον ουρανό
τ’ αστέρι ψάχνω να `βρω το φωτεινό
ραπαπαπαμ ραπαπαπαμ
να με πάει στο μικρό βασιλιά,
πέρα μακριά....
Μες στη νύχτα παιδί μοναχό,
τι δώρο να σου φέρω, που `μαι φτωχό
φέρνω το τύμπανο που μόνο κρατώ
τα κάλαντα να ψάλλω για το Χριστό
ράπαπαπαμ ραπαπαπαμ
το πιο ωραίο τραγούδι θα πω,
για το Χριστό...
Μες στη φάτνη τα ζωα ξυπνούν
κι απ’ έξω ταπεινά βοσκοί προσκυνούν
στην Παναγιάς κρυμμένο στην αγκαλιά
χρυσό στεφάνι, φως, φορεί στα μαλλιά
ραπαπαπαμ ραπαπαπαμ
σαν με βλέπει η καρδιά μου χτυπά,
και μου γελά....
Azt mondták nekem; - Jöjj! Menjük, hogy meglásd,
Krisztus született a föld másik pontján!
És ma én egész este az eget figyelem,
s azt a fényes csillagot lesem - hátha meglelem...
rapapa pam - rapapa pam!
Hogy elvigyen magával, a kiskirályhoz végre...
Oda, el! A messzeségbe...
Az éjszakában magányos gyermekként,
Milyen ajándokot hozhatnék, hisz szorongat a szegénység
csak ezt a kicsi dobot hordozom, csak ez van nálam,
hogy karácsonyi dalokat énekeljek Krisztus számára
rapapa pam - rapapa pam
a legszebb dalt adom elő majd,
Krisztusnak...
Bent a jászolban, állatok ébredeznek
és odakintről alázatosan pásztorok tisztelegnek.
Szűz Mária ölén fekszik - elrejtve őrzi a karján,
és aranyló fény-korona világít a haján
Rapapa pam - rapapa pam!
Amint reám tekint, a szívem verni kezd,
és Ő, reámnevet...!
Sztratosz, Efstratiádis Stratos © 24.03.2009