Mondtam már, de elismétlem újra...
Στο ‘πα και στο ξαναλέω
στο γιαλό μην κατεβείς
κι ο γιαλός κάνει φουρτούνα
και σε πάρει και διαβείς
Κι αν με πάρει που με πάει
κάτω στα βαθιά νερά
κάνω το κορμί μου βάρκα
τα χεράκια μου κουπιά
το μαντήλι μου πανάκι
μπαινοβγαίνω στη στεριά
Στο ‘πα και στο ξαναλέω
μη μου γράφεις γράμματα
γιατί γράμματα δεν ξέρω
και με πιάνουν κλάματα
Megmondtam már neked, de újra kell mondanom,
a tenger öbléhez ne menj le már, /x2
mert a tenger ott is viharos,
és magával ragadhat az ár...
- És ha elragad, hová visz az?
- Lehúz, a mélységes vízek alá...
- Testemből hajót formázok
s a kezeimből evezőket
Majd kendőcskémmel vitorlázok
és be is járok, meg ki, a szárazföldre!
Mondtam már, de újra elismétlem
ne írj nékem leveleket /x2
Mert nem ismerem a betűket
és ekkor a sírás kerülget
Sztratosz, Efstratiádis Stratos © 09.07.2009