Egy csók, annak...
Κεντούσες την Ανατολή
μ’ ένα χρυσό βελόνι
κι έβαλες κάπου ένα πουλί
που ‘μοιαζε χελιδόνι.
Τι θέλει, σου είπα, το πουλί
πάνω απ’ τους μιναρέδες;
Και λες πετάει για τ’ Αϊβαλί
με τους πολλούς μπαξέδες.
Και τι θα κάνει στο Αϊβαλί
γλυκιά μαυρομαλλούσα;
Έχει στο στόμα ένα φιλί
για κείνον που αγαπούσα.
Χρόνια και χρόνια που κεντάς
χωρίς να τελειώνεις
κι αναστενάζει ο σεβντάς
και συ πονάς και λιώνεις.
Κι όλο πετάει το πουλί
χωρίς ποτέ να φτάσει
κάποια βραδιά στο Αϊβαλί
η αγάπη να γιορτάσει.
Meghímezted a Napkeletet
egy arany hímzőtűvel
és odatettél valahová egy madarat,
ami fecskének tűnt.
Mit akar a madár - kérdeztem -
fent a minaretek felett?
Azt mondod: - Ayvalikba repül
a sok virágoskerthez. -
- És mit fog csinálni Ayvalikban
az édes feketehajú lány? -
- A szájában van egy csók,
annak, akit szerettem…
Hosszú évek óta hímzel,
anélkül hogy befejeznéd,
feltámad a szerelem
és te csak szenvedsz, gyötrődsz…
és csak tovább repül a madár
Anélkül, hogy valaha odaérne,
hogy egy estén Ayvalikban
a szerelem ünnepeljen…
gabor@mydros, Smuk Gábor © 08.02.2010