Oda a una muerta | ||
Το δώμα τ’ ολομόναχο βροντούσε από τραγούδια στα χέρια και στο μέτωπο έτρεμαν τα λουλούδια της κορασιάς απ’ έλαμπε σαν άστρο της αυγής Είναι αλαφρό το χώμα σου σαν της ελιάς τα φύλλα σαν της δροσιάς το στάλαμα μη σου βαρύνει αν χείλο ανθρώπου δώσει φίλημα στην πέτρα που κρατείς | ![]() | Solitaria la casa de canciones reverberaba En los brazos y la frente se mecían las flores de la muchacha esplendente como lucero de Oriente. Es leve tu tierra cual hojas de olivo o gotas de rocío. No te pese si labio humano besa la losa que sujetas. |
Avellinou © 07.08.2014 |
Εκτύπωση από: http://www.stixoi.info