Az ágyhuzat
Έχω το σεντόνι σου, το σεντόνι σου Το `χω να με σκεπάζει Κι είναι η νύχτα θάλασσα, η νύχτα θάλασσα Που στα βαθιά με φωνάζει Μέρες ξημέρωσαν, τα δύσκολα πέρασαν Μα ο νους μου πίσω γυρνάει Φταίει το σεντόνι σου, το σεντόνι σου Που το άρωμά σου κρατάει Δε μετανιώνω, δε σου θυμώνω Μα αναρωτιέμαι που να `σαι Μακριά μου τι φοράς Όταν κοιμάσαι Γύρω μου πράγματα, σκισμένα γράμματα Σκόρπια από δω και από κει Γίνονται θαύματα Μα στ’ άψυχα πράγματα Τι μπορεί να σωθεί Θα το παλέψω, θα ξαναπιστέψω Μα λόγο πια δεν κρατώ Φταίει αυτό το όχι σου Γι’ αυτό το όχι σου Όλα τ’ αρνιέμαι εγώ Δε μετανιώνω, δε σου θυμώνω Μα αναρωτιέμαι που να `σαι Μακριά μου τι φοράς Όταν κοιμάσαι Έχω το σεντόνι σου, το σεντόνι σου Σύννεφο που με τυλίγει Παίζω το τραγούδι σου, το τραγούδι σου Μα ο ουρανός δεν ανοίγει Δε μετανιώνω, δε σου θυμώνω Μα αναρωτιέμαι που να `σαι Μακριά μου τι φοράς Όταν κοιμάσαι Δε μετανιώνω Μα όταν κρυώνω, αναρωτιέμαι που να `σαι Μακριά μου τι φοράς Όταν κοιμάσαι		Megvan nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod Nálam van, s azzal takaródzom És az Éj, tengerré válik, az éjjel egy óceán, Aki értem kiált, s a mélyébe csalogat! Napok teltek-múltak, s a nehezén túl vagyok, de az emlékeim vissza-visszatérnek... Az ágyhuzatod a bűnös, az ágyneműd a vétkes! Amely az illatodat őrzi! Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád, Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél? S távol tőlem, mit hordasz, amikor aludni térsz? Köröttem tárgyak hevernek, eltépett levelek Szana-szét szórva, mindenütt... Történtek már csodák, ám a lelketlen tárgyakat Vajon, mi tudná megmenteni? Megbírkózom vele, s újra hinni fogok! De ígéreteimet nem tartom meg többé! Mert nemet mondtál, s ez az oka, s ezzel a Nemmel Mindent megtagadok én is! Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád, Csak (egyszerűen) kereslek, kutatom, hová tüntél? Mi van rajtad, tőlem távol, miközben alszol? Megvan, nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod Felhő, mely körbeburkol Játszom a dalodat, folyton a dalod játszom, De az ég, meg nem nyílik (nem törik-szakad szét!) Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád, Csak (egyszerűen) kereslek, kérdem, hová tüntél? Távol tőlem, vajon mit hordasz, amikor aludni térsz? Nem bánok semmit, ám mikor fázom, kérdem, merre lehetsz? Mi lehet rajtad, tőlem messze-távol, miközben mélyen alszol?
Sztratosz, Efstratiádis Stratos © 14.05.2008

Εκτύπωση από: http://www.stixoi.info