Hogy tehetted?
Έρχεσαι νύχτα σαν το κλέφτη
μα σε κοιτάω απ’ τον καθρέφτη
που περπατάς σιγά σιγά
ξαπλώνεις μέσα στο κρεβάτι
ως το πρωί δεν κλείνεις μάτι
σκέφτεσαι άλλη αγκαλιά
Γιατί μ’ αφήνεις να πονάω
απάντησέ μου σε ρωτάω
πώς μπόρεσες
Πού τα πετάς τα όνειρά μου
έκανες πέτρα τη καρδιά μου
πώς μπόρεσες
Ξημέρωσε μα είχες φύγει
μια σκέψη μέσα μου με πνίγει
που πήγες πάλι ξαφνικά
δειλά δειλά θα υποχωρήσω
εξήγηση δε θα ζητήσω
τα λόγια είναι περιττά
Γιατί μ’ αφήνεις να πονάω
απάντησέ μου σε ρωτάω
πώς μπόρεσες
Πού τα πετάς τα όνειρά μου
έκανες πέτρα τη καρδιά μου
πώς μπόρεσες
Úgy osonsz haza, mint egy tolvaj,
ám én a tükörből nézem,
ahogy lassan, óvatosan lépkedsz...
Befekszel az ágyba,
de reggelig le se húnyod a szemed,
mert más ölelő karjain jár az eszed...
Miért hagyod, hogy szenvedjek?
Kérlek válaszolj nekem!
Hogyan tehetted...?
Hová veted el az álmaimat?
Kővé változtattad a szívem
Hogy tehetted ezt?
Te már elmentél, mihelyst fölvirradt,
és belül egy gondolat folytogat;
hová tűnhettél el megint ily hirtelen-hamar?
lassan-lassan továbbállok
magyarázatokra már nem várok
Feleslegessé váltak a szavak...
Miért hagyod, hogy szenvedjek?
Kérdezlek - válaszolj nekem:
Hogy tehetted ezt...?
Hová vetetted el az álmaimat?
Kővé változtattad a szívem!
Hogy tehetted ezt?
Sztratosz, Efstratiádis Stratos © 08.08.2009