Canzone gioiosa per Silvia Plath (Alkis Alkeos)

Μόλις σταμάτησε στη ράμπα η γιορτή
και οι μάγιστροι σού βγάζουν το καπέλο
φτάνει μια λέξη τη φοβέρα σου να πει
κι εγώ μαζί σου δύω κι ανατέλλω.

Δώσ’ μου τα χέρια σου, ακριβή
δρολάπι απ’ τον Αϊ Φραγκίσκο
χάνομαι κάθε που σε βρίσκω
μες στη θεσσαλική βροχή.

Φτιάχνουν τη μάσκα σου οι δραπέτες με πηλό
να βρει τροφή του Χάρλεμ το καμίνι
στον κόσμο που ανασαίνεις τον αληθινό
στήσαν χορό οι μαζορέτες κι οι αθερίνοι.


Appena sulla ribalta si arresta la festa
e i tuoi direttori si cavano il cappello
basta una parola a dire la tua minaccia
ed io insieme a te tramonto e sorgo.

Dammi le tue mani, prezioso
uragano di San Francisco
mi perdo ogni volta che ti trovo
dentro la pioggia della Tessaglia

Foggiano la tua maschera d'argilla i fuggitivi
perchè trovi alimento di Haarlem la fornace
nel mondo autentico per cui sospiri
hanno attaccato un ballo majorettes e pesci latterini.

Gian Piero Testa, Gian Piero Testa © 27.11.2012

Εκτύπωση από: http://www.stixoi.info