Beesteledett | ||
Βράδια χωρίς φεγγάρι χωρίς αστέρια στον ουρανό μ’ ένα ριχτό σακάκι μέσα στ’ αγιάζι να τριγυρνώ βράδια με συντροφιά μου βαριά τσιγάρα και μοναξιά κι ότι θυμίζει εσένα μ’ ακολουθάει σαν τη σκιά Βράδιασε κι άδειασε γύρω μου ο κόσμος πάλι μόνος θα ξημερωθώ βράδιασε κι άνοιξε ο ίδιος δρόμος σ’ ένα μπαρ κι απόψε θα χαθώ Θέλω να σε ξεχάσω όμως τον άσσο εσύ κρατάς και συ μεσ’ στο μυαλό μου να λες ακόμα πως μ’ αγαπάς βράδια με συντροφιά μου βαριά τσιγάρα και μοναξιά κι ότι θυμίζει εσένα μ’ ακολουθάει σαν τη σκιά Βράδιασε κι άδειασε γύρω μου ο κόσμος πάλι μόνος θα ξημερωθώ βράδιασε κι άνοιξε ο ίδιος δρόμος σ’ ένα μπαρ κι απόψε θα χαθώ | Oh, Holdnélküli esték! Csillagok nélküli az égbolt s egy vállamra vetett felöltővel a hideg fagyban kódorgok éjjeleken át, a nehéz cigaretta, és a magány társaságával s mindaz, ami reád emlékeztet árnyékként követ engem, mindenhová... Beesteledett, s kiürült köröttem a világ hát megint magamban fogok virrasztani! Beesteledett, s a régi fájdalom sebe újra kinyilt Újra egy bárban fogom ma is elveszejteni magam Mindent elfelednék, de nálad van, te tartod a nyerő lapot; az ászt! s Te, benn az agyamban, a fejemben még mindig hajtogatod, hogy imádsz éjjeleken át a nehéz cigaretta, és a magány társaságával s minden ami reád emlékeztet árnyékként követ engem, mindenhová Beesteledett, s kiürült köröttem a világ hát megint magamban fogok virrasztani! Beesteledett, s a régi fájdalom sebe újra kinyilt Újra egy bárban fogom ma is elveszejteni magam (3) | |
Sztratosz, Efstratiádis Stratos © 14.05.2008 |
Εκτύπωση από: http://www.stixoi.info