Fényes Csillagocska
Σ’ ένα όνειρο γλυκό μου `πες να σε αγαπώ
μου `δωσες ένα φιλί σε `κανα πριγκίπισσα
Μα πριν έρθει η αυγή ήρθες και με ξύπνησες
κι όσα ονειρεύτηκα πίσω μου τα ζήτησες
Κι έμεινα παιδί μικρό να κοιτώ τον ουρανό
Αστεράκι φωτεινό δε σε φτάνω και πονώ
Κι έπεσα να κοιμηθώ μήπως και ονειρευτώ
πως τα αστέρια άφησες και ξαναγύρισες
Δε σε βρήκα πουθενά κι ήθελα να `ρθω ψηλά
μα στο όνειρο αυτό μου `χες κόψει τα φτερά
Κι έμεινα παιδί μικρό...
Egyik álmomban azt mondtad kedvesem, hogy szeresselek
Csókot is adtál, és én Hercegnővé emeltelek!
Ám, még ki sem hajnalodott, rámtörtél, és felébresztettél
S amit rólad álmodtam, mindent visszaköveteltél
S úgy maradtam. Kisgyermekként. Hogy lentről bámuljam csak a kék éget
Fényes csillagocska, sosem érhetlek el téged, s a fájdalom is cudarul éget...
Így, ismét végighevertem az ágyon, hátha újra értem jön az álom;
s amiben - otthagytad a csillagokat - látom, és visszatérve, te leszel a párom!
De sehol sem leltelek, pedig ám, fent is kerestelek
volna, ha a szárnyaimat az álomban; le nem vágtad volna!
S úgy maradtam. Kisgyermekként...
Sztratosz, Efstratiádis Stratos © 28.11.2008